Egy különös véletlen folytán budapesti látogatásom során egy logisztikai központ raktárjának "előszobájában" várakoztam, amikor spontán beszélgetésben kezdtem egy fiatalemberrel.
Szemmel láthatóan jó kiállású, amennyire férfi emberként megtudom ítélni jóképű ember volt. Magas határozott vonásain látszott az elégedettség. Minden beszélgetésemkor néhány szót ejtek a gazdaságról, kíváncsian lesve a hatását. Mindig ugyan az, érthetetlen üresség. de ez a férfi elmondta, hogy ő olyan környezetből jött, akinek a sok munkától kemény volt a keze. lmondta, hogy az irodai munka teljesen elpuhította.
A dolgok érdekessége, hogy én is egyfajta átváltozásról beszéltem neki. Pontosan ellentétes irányú átváltozásról, mint amit ő mondott el nekem. Amikor az ember háta, lába, tenyere keményebb lesz. Tovább bír sétálni, és nem panaszkodik, megtalálja a csenddel a harmóniát, nem akar feleslegesen beszélni, mert meglátja a környezetének változásait, és ez a tudás nem teszi szükségessé a beszédet. Amit kell azt úgyis elmondják.
Megszeretnék osztani veletek egy különös benyomásomat.
A szerkezet előtt ülve néztem némán, hogyan cserdül a pördül, és egyszer úgy éreztem, mintha fejbe csaptak volna. Nem fájt, de minden kétséget kizáróan éreztem. Mindig az ütés irányába kellett néznem, de nem jött senki. Gondoltam mozgok egy keveset, mert lehet kicsit elmacskásodtam a tagjaim, maikor a szappanért mentem betoppant a szomszéd, minden szó és átmenet nélkül. Az ütés irányából, nem titkolom megijedtem. Sok mindenről eset szó, de mégis a második látogatásakor mondottaktól jobban megijedtem, nem a szavak tartalma rémisztett, hanem annak rezdülése.
Az előérzetem óvatosságra int!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése