A falu level 1

Nem írtam soká', de nem tétlenkedtem! A faluba vetett hitem egyre erősebb, és ha a jó szerencsém, ha van egyáltalán ilyen, megsegít, akkor lassan gyakorlatban is kipróbálhatom magam.


Másfél évvel ezelőtt néztem meg utoljára mi történt a falummal.... :D

Sokat érett az emberfia, és sok gondolattal lett gazdagabb. Hiszem, hogy egyszer megtudom valósítani az álmaim.

Kérdések helyett...

Már már kibuggyannak a szavak, és nem szökik ki egy hang sem. Amíg Szokratészt hallgatom, elkalandozom, milyen jó lenne  a napsütésben kerti munkákkal foglalkozni. Csendben, folyamatosan dolgozni, nem figyelve másra, mint az adott tevékenységre.

Szokratész, adatokkal alátámasztott érvelését, nem lehet megcáfolni...annyira logikus. A múltkor is ugyanilyen logikus volt-jutott eszembe. Aztán a világpiaci hangulat rosszra fordult, és az ismeretségi körömhöz tartozó egyik vállalkozó kedvű befektető öngyilkos lett. Sokat vesztett, pedig amit csinált az logikus volt. Csak éppen a hangulattal nem lehetett számítani.

Nem volt buta ember, jókat beszélgettünk. Azok közé tartozott, akik nem nézték le az embert, azért nem szegény. Szokta mondani az észt azt nem lehet megvenni. Az vagy van, vagy nincs. ...

Álmok

Rég nem írtam ide, és ennek oka van. A világunkat végig nézem, és azt látom, hogy egy eszement ámokfutásba kezdett az emberiség. Én szólok, bolondok olyanok vagytok, mint a lemingek...eszelős kacajjal harapnak felém, és sűvítik:- Te vagy a bolond, nem látod, itt mindenki erre megy.

Tekintetem a homályba mélyed:

- Fejemet lehajtva lassan bandukolok tovább utamon, nem érezek sem haragot, sem örömet.

Megszeretném osztani az örömöm, de gőgös mosollyal kezükkel nyílt elutasítással jeleznek nem kérik.

Fordulat, már szidják a rendszert, meg ezt, meg azt...semmi nem jó, nem elég, minden rossz.

Halkan köhintek, és mondom a megoldás itt van a lábatok alatt, és lágyan toppantok a talpammal.

Néma csend a válasz, tág nyílt szemekben az értetlenség, és a szájszéleken a megvetés ráncai. Többet nem szóltam, csak hallgattam a gyűlölködést, és a tétlenkedést.

Sokszor tennék szemre hányást, még magamnak is, hogy mire lenne képes ez a nép, ha egymást segítenék. Rá kell ébredjek, mire számítson az ember, ha a saját családja is ilyen rideg.

Nem adom fel, ez az én harcom, ha nem is tudom kifejezni magam. Azt szeretném, hogy mindenki megértse, mit szeretnék mondani. Ha ezt nem is sikerül, megteremtem a világot, amiről álmodtam. A gyermekimre bízom vagy azok gyermekeire, hogy az általam megszerzett tudást tovább viszik e, vagy hagyják, hogy velem együtt hulljon a mélybe.

bála kockák

Városi gyerek vagyok...

A barátom telefonált, és mondta hogy szüksége lenne egy pár erős kézre. 15 perc múlva érkeztem.

A munka nagyon egyszerű volt a bála kockákat kellett egy vasvillával a traktor pótkocsijára felrakni.A kockák szaporán fellendültek a pótkocsira, két pár szorgalmas kéz több mint egy.
Az első pótkocsi megrakása közben elkezdett szakadni az eső. Az eső közben olyan élményben volt részem, két szivárvány volt egymás mögött, minden szín kristály tiszta.

A gazda szorgalmasan dolgozott, ez volt az én feladatom :-)


Mégis azt gondolom, hogy az estére elfáradtam.
Szép felhőket láttam, még szebb szivárványt. Jó illatokat, és egy jó érzést, hogy jót tettem ma is, minden érték, ellenérték nélkül, csak barátságból, tiszteletből, szeretetből.

Minden fejben dől el...

Egy alkalommal a fogyásról beszélgettem egyik ismerősömmel. Ő vékony, én meg nehéz :-) Próbáltam érvelni, hogy a férfi ember 100 kg felett kezdődik (én 94 kg vagyok), és ezen logika mentén, még híznom kéne, nem pedig fogyni. A vékony álláspont az, hogy minden fejben dől el, mindenkinek meg kell hozni a döntését, és ki kell tűznie a céljait, ha célt akar érni.
A beszélgetés eredmény nélkül fejeződött be, de mégis megtelt az agyam ezekkel a gondolatokkal. Ezt a tudást is már birtokoltam, de még nem jutottam odáig, hogy használjam is. Sokszor eszembe jutott ez a gondolat, minden fejben dől el...
Pár éve azt a célt tűztem ki magamnak, hogy megvalósítom az álmaimat. Azt illik tudni, hogy piciket nem tudok álmodni :-)
Ez az oka neki, hogy itt próbálom összerakni a kis tudás darabokat, hogy majd összeállva egy egészként lehessen látni, és az amit látunk, az Istennek tetsző legyen.

Itt van lehetőségem megszólítani azon kevés olvasóimat, hogy gondolják végig, ha a mostani úton mennek tovább, meddig érhetnek. Megengedhetik e maguknak, hogy más ország termékeit vásárolja meg, függetlenül attól hová tartozik.
Van egy régi magyar tudás, ami úgy szól, hogy minden élelmedet 50 km-es körzetből szerezd be, és akkor
nem betegszel meg.

Válasz bármilyen utat, ne feledd minden fejben dől el...a siker is, a kudarc is. A bátorság is, a gyávaság is. Az okosság is, a butaság is...minden. Érted? Minden!

A tudásról

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, feletted az ég, benned a létra.

(Weöres Sándor)

Sokszor előjön az a kérdés, hogy honnan a tudás, és mi a célja. Már egyszer elmeséltem, lehet nem pont itt, hogy mi a tudás, és a bölcsesség között a különbség. Tudás az azt jelenti, hogy tudod, hogy mit szeretnél csinálni, és azt hogyan kell tenni. Bölcsesség, pedig azt jelenti, ha meg is csinálod.

Az a képesség, ami az embert fogékonnyá teszi, hogy életét ezen gondolatok mentén élje, megkockáztatom...a boldogsághoz vezető út.

Az útkereszteződésben

Egy különös véletlen folytán budapesti látogatásom során egy logisztikai központ raktárjának "előszobájában" várakoztam, amikor spontán beszélgetésben kezdtem egy fiatalemberrel. 

Szemmel láthatóan jó kiállású, amennyire férfi emberként megtudom ítélni jóképű ember volt. Magas határozott vonásain látszott az elégedettség. Minden beszélgetésemkor néhány szót ejtek a gazdaságról, kíváncsian lesve a hatását. Mindig ugyan az, érthetetlen üresség. de ez a férfi elmondta, hogy ő olyan környezetből jött, akinek a sok munkától kemény volt a keze. lmondta, hogy az irodai munka teljesen elpuhította.

A dolgok érdekessége, hogy én is egyfajta átváltozásról beszéltem neki. Pontosan ellentétes irányú átváltozásról, mint amit ő mondott el nekem. Amikor az ember háta, lába, tenyere keményebb lesz. Tovább bír sétálni, és nem panaszkodik, megtalálja a csenddel a harmóniát, nem akar feleslegesen beszélni, mert meglátja a környezetének változásait, és ez a tudás nem teszi szükségessé a beszédet. Amit kell azt úgyis elmondják.

Megszeretnék osztani veletek egy különös benyomásomat.

A szerkezet előtt ülve néztem némán, hogyan cserdül a pördül, és egyszer úgy éreztem, mintha fejbe csaptak volna. Nem fájt, de minden kétséget kizáróan éreztem. Mindig az ütés irányába kellett néznem, de nem jött senki. Gondoltam mozgok egy keveset, mert lehet kicsit elmacskásodtam a tagjaim, maikor a szappanért mentem betoppant a szomszéd, minden szó és átmenet nélkül. Az ütés irányából, nem titkolom megijedtem. Sok mindenről eset szó, de mégis a második látogatásakor mondottaktól jobban megijedtem, nem a szavak tartalma rémisztett, hanem annak rezdülése.

Az előérzetem óvatosságra int!