Álmodtam egy világot magamnak...

Valami meg lehet másképpen szánt én nékem a sors. A gondolat nem úgy jön elő, mint másoknak. Nem érdekel sem a foci, sem a forma 1, és lassan büszkén kimondhatom, hogy amin én gondolkodom azt megvalósítani szinte lehetetlen.

Szűkösek a lehetőségeim, de hiszek a kimondott szó teremtő, illetve pusztító erejében, így megpróbálom megfogalmazni azt, amit már több, mint egy évtizede hordozok magamban. Úgy gondolom megérett az idő, hogy megfogalmazzam azt, ami már évek óta annyira kikívánkozik belőlem.

A címből messze menő következéseket már le lehet vonni. Igaz a miértek, és hogyanok még előttünk vannak. Szerettem hallani a 1989-90-es években a rendszerváltozás idejében, hogy vér nélküli forradalom történt. 

Szinte hihetetlen de húsz évvel később ezek a szavak ismét kezdenek a fülemben csengeni.

Én nem forradalomról beszélek, és még csak nem is biztos, hogy én találtam ki az egészet...sőt. Csak, ha summázuk a dolgokat, meg lehet könnyebben megy a látás.

Több dologról szeretnék írni, a közösségről, a gazdálkodásról, a tulajdon védelméről...egy szövetségről!

Vannak jogilag megfogalmazott szövetségek, de az egyik  legszentebb szövetség az a család. 

Nehéz éveken vagyunk túl, és sok esetben a rendszer adta lehetőségek egyenesen a családokat célozták meg szét verni. Az egyéneket könnyű irányítani. A vagyon féltése zsarolhatóvá teszi az embert. Ennek egyszerű oka van, ami az emberi jellem elkorcsosulásával van összefüggésben:  a kapzsiság, az irigység, és a féltékenység. Mindegyik fogalom egy ék, mely rést üt ember és ember közé.

Szerencsére az internet világában sok előadást volt szerencsém végig hallgatni az elmúlt években, és megmaradt pár kép, amit azóta is szívesen használok.

Úgy képzelem el a létfenntartás peremére sodródott családok, és minden részt venni kívánó családot is bele értve, mint a vízcseppeket. Hiszem, hogy a cseppek megtalálják egymást, így érré erősödnek, majd az ér folyóvá erősödik, és megállíthatatlan áradatként folyik a maga medrében.

In medias res...

Az a véleményem, hogy a hírekből már már látható, hogy a jövő problémája az élelmiszer ellátás, a gazdálkodás üzemanyag függősége, és a használt vegyszerek hatásának kiszámíthatatlansága okozza majd a fejtörést.

Gyerekkoromban egy amerikai filmben láttam, hogy hogyan élnek az amisok, és már akkor csodáltam őket.Csodáltam őket, mert egy olyan életformát választottak, ami nem kényelmes, nem az egyénről szól, hanem a közösségről, és a vallásról. Véleményem szerint ez irányt muthat nekünk is. A jó példából kell tanulnunk.

Nagy ötletem :-) földet kell venni. Persze lehetőség szerint csoportosan. A mi környékünkön (Ajka) is van ilyenre lehetőség. Persze pénzbe kerül, de itt jön be az, amit a közösség kialakulásának nevezünk. A szövetség tagjai nem egyenlően vannak ellátva pénzzel. Igaz nem lehet elvárni, hogy egy őskommunista kommunát létre hívva minden közös...alapon működjön. A kölcsön napjaink nagy vívmánya, csak a ránk erőltetett verzió a életünket agyon nyomja, megfojtja.

El kell mondjam, hogy ezek a sejtek gazdálkodó egységeket fognak alkotni, melyeknek önálló piacokat kell megteremteniük. Itt a piacot nem csak szó szoros értelemben kell érteni. A termékek ismeretség útján is megtalálhatják a helyüket, de a helyhez kötött piacot is célszerű kialakítani. Ezeken a piacokon kizárólag a szövetség termékei forgalmazhatóak.

A kezdetek bizonyára nehezen lesz kialakítható, de ha jól meggondoljuk, akkor az újra kezdés nagyon egyszerű lesz. És amennyiben beindulna szekér, akkor a pénz elveszíteni az értékét. Nem tudjuk kizárni az életünkből, de abban a közösségben nem lesz rá szükség, hiszen lesz akinek tehene lesz, akinek tojása, a felesleg megy a piacra, de amit megtud csinálni a közösség azt megcsinálja. Szakmák éledhetnek újjá, ilyen a kovács, a szabó, csizmadia.

Van egy elképzelésem a tudással kapcsolatban. Minden tudás, amire az ember fiának szüksége lehet ott van a környezetében, csak a kereső bölcsességén múlik, hogy az a tudás amit keres értékké válik e, vagy elvész a feledés homályába.

Mondjunk egy példát:

Van egy gyakorlati elképzelésem egy adott elméleti probléma gyakorlati megoldásához vezető út megtalálásához.

1. Minden kérdésre amire a választ keresed ott van a megoldás is. Nekem mindig nagy volumenű kérdéseim voltak, és mindig megtaláltam a válaszokat is. Mosolyognom kell, amikor az élet megoldásaival szembesültem. Sokszor nehéz volt elhinni, hogy az a válasz, az a kérdésemre szolgál megoldásként. Néha egy kicsit lazának kell lenni...:-)
2. Mondok egy példát: Sokat foglalkoztam egy gondolattal...például mi a tudás és a bölcsesség közötti különbség. Egy filmben találtam a válaszra -Békés harcos útja- A benzinkutas tanítja az egyetemistát, és azt mondja neki- A tudás az, ha tudod, hogyan kell lemosni egy szélvédőt. A bölcsesség az, ha meg is teszed.
3. Néha eszembe jut, a véletlenszerűségben rejtöző szükségszerűség, és Coelhot- olvasva tudatosult bennem valami. Egyszer csak megértettem valamit, A Kung Fu Panda c. rajzfilmben az öreg bőlcs teknősbéka tanítja Sifu mestert arra, hogy nincsenek véletlenek.
4. Így a válasz keresésemet egyre tudatosabban használom, és nem aggódom, csak megélem a pillanatot, igaz néha kifejezettem rosszul :-), de nem tudhatjuk, hogy mit tanulhatunk attól a pillanattól.

Nem szeretném a főgondolatmenetet elmosni, holmi útszéli filozofálgatással, de aki ismer az tudja, hogy én ilyen vagyok.

A FÖLD

A föld megszerzése  az elméletem egyik gyakorlati problémája, mert én csak az ideológiát gyártom ahhoz, hogy hogyan lehetne, egy teljesebb életet élni. A gondolataimmal szeretnék szikrát gyújtani, ami egyszer talán egy otthon tüzét táplálja majd nem hiába.

A pénz honnan lehetne előteremteni azt nem tudom. Vannak elképzelések, melyszerint a szövetkezet a legjobb megoldás. Egyszer egy hagyományőrző csoport előtt bemutatkozásképpen magyarosan elmondtam, a frankót. Lehet nem kellett volna. Azóta kicsit óvatosabb vagyok, nem szeretnék senkit sem kioktatni, sem megbántani a megmondom én stílusommal. Azóta a kis elméleteimmel saját magam szórakoztatom, és most ezen elhatározástól hevülve az olvasóimmal szeretném megosztani ezen gondolatokat.

Van egy feltevésem, ami minden vállalkozás alapja, ezt sem én találtam ki, de egy nagy szabású gondolat felépítéséhez biztos alapok szükségesek.
A vállalkozások, ha tőke híjján vannak, akkor azok sajna becsődölhetnek, de nem akkor, ha elszánt emberek vállvetve küzdenek. Induljunk ki abból, hogy a vállalkozás fejlődése csak a tulajdonos érdeke. Az az egység, amiről én szeretnék írni, egy más forrásból merít erőt. A közösség erejéből. Így egy darab földet már könnyen meglehet venni, vagy haszonbérbe venni...stb sok lehetőség van. A közösség, aki megműveli egyként húz, és a keletkezett hasznot, már sajátjába forgatja vissza. Így lehet elképzelni egy olyan akaratot, amit nem állíthat meg semmi. A multinacionális cégekben lassan kimerül a "nép" bizalma, hiszen egyik botrány a másikba ér. A rossz tapasztalatok az emberek figyelmét a helyi termelésű termékek irányába fordítja. Már elindultak a kezdeményezések, és látok egy-egy kirakat piacot is. Amiben én hiszek, az a helyi termelésű piacok forradalmi térfoglalása. Visszaadva a hitet és a megbecsülést az emberekben. A közösségek újra egységben gondolkodnak, és azt a félelmetes törvényt, amit a kalálka ellen hoztak végre elfelejthetnénk.

A kalálka ellenes törvény! - Sújkolták belém gyerekkoromban, hogy a magyar nem egy összetartó fajta. Felnőtt emberként, mégis azt láttam, hogy házak épültek fel, nagy szabású kerti munkák kerültek végrehajtásra közösen. Kinek lehet az érdeke, hogy mi magyarok azt higgyük nem vagyunk összetartóak :-) Vicces.